Théba nem csak közigazgatásilag volt nagyon fontos központja az országnak, hanem vallási és ebből fakadóan művészi központ is volt, melynek nagyon sok jellemzője ma is látható. Sok épület, vagy csak maradvány látható a mai napig is, mely ad némi támpontot számunkra az ókori Egyiptom vallási szokásairól és mindennapjairól egyaránt.
A városban nevezetes látványossága a Ramesszeum, mely Nagy Ramszesz halotti temploma. Hatvanhét éven keresztül irányította az országot, a Ramesszeum építése húsz évet vett igénybe. Ebben a templomkerületben található édesanyja és felesége kisebb temploma is, továbbá a királyi palota, és itt volt az ókorban a híres száz tonnás Ramszesz szobor is. A halotti templom eredeti célja, hogy hirdesse a fáraó dicsőségét, továbbá hogy elkápráztassa a népet. Ma nagyrészt romokban hever az építmény, de még ilyen állapotában is elkápráztatja nem csak az alattvalókat, hanem a mai nap emberét is.
A Memnón-kolosszusok háromezernégyszáz éve állnak Thébában, ez III. Amenhotep fáraó két ülőszobra. A szobrok kvarcithomokkőből készültek és tizennyolc méter magasak. Legendája nagyon érdekes. Az I. században volt egy hatalmas földrengés, meg ledöntötte az egyik szobrot. A legenda szerint a szobor azóta minden hajnalban énekel, így köszönti a hajnalt. Az ének akkor maradt annyiban, amikor Severus császár összeillesztette a szobrot, akkor megszűnt a rejtélyes hang.
Hatszepszut halotti temploma minden látványt és élményt felülmúl, amit életünkben láttunk. A sziklából van kivájva. Hatalmas és gyönyörű. A fáraónő építésze tervezte. Későbbi uralkodók ugyan megrongálták, azután keresztény templomként is volt használatban, de nagyon sok része megmaradt, és néhány része a jelenlegi ásatásoknak köszönhetően látható számunkra.
A Királyok völgye egy völgy a Nílus nyugati partján, ahová i.e. XVI-XI. században építettek sírokat a királyoknak Théba városával átellenben. Ebben a térségben nagyon sok kutatást végeztek az elmúlt kétszáz évben. A világ leghíresebb régészeti lelőhelye.
A Királynők völgye a thébai nekropolisztól délre helyezkedik el. Ide temették a fáraók feleségeit és gyermekeit. Az ókorban szent helynek számított a thébai csúcs közelsége miatt. Ma 92 feltárt sír van ezen a helyen. A legtöbb látogatható.
A thébai átok
A Királyok völgyeként ismert temetkezési hely, azaz a thébai nekropolisz sűrűn látogatott turista látványosság. Thébával szemközt a Nílus túlpartján helyezkedik el.
A királysírokban hihetetlen mennyiségű és minőségű értékes kincseket temettek el az uralkodókkal együtt, hogy a halál után se szenvedjenek hiányt semmiben. Ezeket a sírokat már az ókorban sírrablók fosztogatták, és ez így történt az idők folyamán mindig. Ennek ellenére a régészek nagyon sok értéket találtak.
Már az ókorban tudták, hogy sírjaikat sírrablók veszélyeztetik, ezért különböző trükkökhöz folyamodtak, hogy megvédjék sírjaikat, továbbá akit tetten értek halálbüntetéssel jutalmaztak. Vallási szempontból nézve, a fáraók megátkoztak mindenkit, aki örök nyugalmukat veszélyeztetik. Hogy az átok létezik-e, senki nem tudja, de történtek furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok.
A völgyben, sok már királysír között helyezkedik el Tutanhamon sírja is. Jelentéktelen uralkodó volt, és szinte még gyermek, mégis nagyon nagy figyelmet kapott az elmúlt évtizedekben, hiszen szinte az egyetlen sír, melyet érintetlenül találtak a kutatók. 1922-ben a brit kutató Howard Carter által vezetett expedíció bukkant rá a sírhelyre. Ekkor kapott megint szárnyra a fáraó átkának legendája. Az átok szerint, aki megzavarja az uralkodó örök nyugalmát, az szörnyű kínok között pusztul el. A sír feltárásával kapcsolatban nagyon sok halálesetet regisztráltak. Az első évben Lord Carnarvon, Carter megbízója, vérmérgezésben halt meg. Ő volt az első áldozat, őt még huszonhét haláleset követte gyors egymásutánban. Nem lehet tudni, hogy végül a sírkamrában felszabadult gázok, amit belélegeztek a kutatók, okozták a haláleseteket, vagy valóban életre kelt az átok, mely nem kímél senkit. Ellene szól ugyan, hogy Carter még a feltárás után tizenhat évig élt. Továbbá a kutatócsoport huszonhat tagja közül húsz személy még sokáig élt utána, sem betegség sem baleset nem történt velük. Mégis sokan hisznek az átokban, hiszen nem tudhatjuk, hogy az ókori egyiptomi vallási szertartások pontosan mit tartalmaztak.
A mai látogatók már csak babonának tartják a fáraók átkát, de a sírokba belépve mégis furcsán érezhetjük magunkat, a hangulat leírhatatlan. Talán mégis van a legendának igazság alapja.
Mai feltárások Thébában
1995 őszétől 1997 tavaszáig tartott az a thébai feltárás, amit egy nagyon fiatal, magyar egyiptológus, Vörös Győző vitt véghez. Ez a fiatalember Kákossy tanítvány, nagyon célratörő. Engedélyt kapott az egyiptomi kormánytól, hogy feltárást végezzen a Királyok völgyében, a Thot hegyen. Először Montuhotep fáraó téglából épült templomát tárták fel a régész csapattal. 1997-ben, amikor a feltárás végére értek, beszámoltak a feltárt templomról a különböző szaklapokban.
Vörös Győző nem elégedett meg a fent leírt feltárásokkal. Feltűnt számára, hogy a Thot hegy kísértetiesen hasonlít egy piramisra, csak éppen természetes úton alakult ki ilyenné. Úgy gondolta, ha ennyire nagy a hasonlóság egy hegy és egy piramis között, akkor valószínűsíthetően a hegy belsejében is kell lennie fáraósírnak, hiszen az ókorban is feltűnhetett ez a hasonlóság, hogy adva van egy természet adta piramis. A kutatásokat elkezdték, találtak is hamarosan egy bejáratot a hegy belseje felé egy 35 méter magas sziklafalon. Vörös Győzőnek igaza lett. A hegy belsejében hatalmas termeket találtak, továbbá egy szarkofágot, de mint majdnem minden sír, ami ránk maradt, így ez is szemmel láthatóan nagyon régóta állt kifosztott állapotában. Értékes relikviákat így nem találtak. Sajnos, mivel a csapat feltárási engedélye nem erre a területre szólt, így nem tehettek mást, mint végigjárták és fotózták a termeket. A termek vizsgálata során meglepő dologra bukkantak. Az egyik terem ókori kopt keresztény szentélyre utalt. A falak és mennyezeti festmények erre utaltak. Ezeket a fotókat megtekinthetjük Vörös Győző azóta megjelent Templom Théba koronáján című könyvében.
Ebben a könyvben az egyiptológus beszámol a teljes thébai kutatásról. Montuhotep templomáról és a sziklasírról, mely nagy valószínűséggel Montuhotep fáraó sírja volt. Továbbá a felfedezett keresztény szentély festményeiről, mely mint később kiderült, egy Pantokrátor-kép. Vörös Győző még tovább ment, a felfedezések birtokában, és a képek hasonlóságának felfedezésével párhuzamot vont a magyarországi fehércsuhás szerzetes rend között. Ezekkel a kijelentéseivel magára vonta a szakma nemtetszését, hiszen olyan dolgot állított, mely egyáltalán nem illett bele eddig sem az ókori egyiptomi történelembe, se a magyarországi pilisi szerzetesrend történelmébe. Ráadásul 1964-es lengyel kutatócsoport eredményes kutatása óta, melyben Kákossy is részt vett, nem volt újabb felfedezés Egyiptomban.
Théba virágkora
Théba virágkora i.e. 1550-1076-ig tartott. A XVIII. dinasztia idején az ország fővárosa lett. Kulturális és vallási szempontból nagyon jelentős volt a város, a legnagyobb központtá vált. Vallás tekintetében a karnaki Amon templom volt a legjelentősebb az egész országban, továbbá a leghatalmasabb holtak városát alakították ki ezen a helyen, a Királyok és Királynők völgyét.
Tothmesz korában érte el Egyiptom a legnagyobb kiterjedést és befolyást. Északon az Eufráteszig, délen pedig a negyedik kataraktáig, azaz zuhatagig tartott. A hódítások és hadjáratok a későbbi uralkodókra is jellemzőek voltak, egészen III. Amenhotep fáraó uralmáig, aki inkább diplomáciai módon próbálta az ország befolyását növelni. Mivel próbálkozásai sikeresnek voltak mondhatók, így erejét és az államkincstárat nem emésztették hadjáratok, így ezeket a javakat az építészet és a művészetek felvirágoztatására fordíthatta. Ekkor emeltette Thébában azt a gigantikus méretű templomot, melyből mára csak néhány rom és két szobor maradt, ez volt a Memnón-kolosszus.
Az utána következő uralkodó, az eretnek fáraó Enathon volt. Az ő idején Théba veszített jelentőségéből, hiszen fővárosi rangjától megfosztotta, áttette székhelyét Amarnába. Ez az állapot kizárólag az ő uralma alatt állt fent. Utána Tutanhamon visszaállította ugyan az előző rendet, de a főváros immár nem Théba lett, hanem Memphisz. Vallási központnak azonban megmaradt, hiszen a karnaki templomcsoport az ország legnagyobb vallási központja volt továbbra is. Számos fáraó folytatta a karnaki építkezést. Uralkodói hagyomány volt, szinte kötelessége volt, minden fáraónak hozzátenni ehhez a hatalmas templomcsoporthoz, ezzel is fenntartva az évszázadok során Théba jelentőségét.