Tunisz egy kellemes, lüktető város. A városhoz vezető autópályát, többszintes felüljárókat, villamosvonalat, jó szállodákat, éttermeket, a közelben strandokat, új stadionokat, kiváló múzeumokat, még az oxfordinál is régebbi egyetemet, és jól felszerelt állatkertet találunk a városban.
Több mint egy millió lakosa van, és itt található az Arab Liga székhelye. A középkori városmag szűk utcáival, mecsetjeivel, a suquokkal, zawiákkal és díszes, ívelt kapuival egy másik civilizációt idéz. Ha autóval érkezünk legkényelmesebben a Place du 7 Novembre 1987 nevű téren parkolhatunk, ott ahol az óratorony áll. Északon a fő látványosság a pálmafákkal szegélyezett avenue Mohammed V, mely a Belvedere parkba torkollik. A sarkon az Hotel du Lac fordított piramisa magaslik az Idegenforgalmi Hivatal fölé. A tuniszi városnéző körút a főutcával kezdődik, mely minden tunéziai városban az avenue Habib Bourguiba nevet kapta. A tuniszi másfél kilométer hosszan húzódik az El-Bahira, magyarul Kis-tenger, tótól egészen a Bab el-Bahar, Tenger kapuja, medina bejáratáig.
Az El-Bahira sós vizéről nevezték el, mely egyszer elöntötte ezt a területet, egészen a medina faláig ért. A történet szerint egy bizonyos Fasciotti bárónő úgy akarta megnövelni a tó partján álló telkét, hogy megbízta a szemeteseket, ürítsék rakományukat a sekély vízbe. Ez így ment éveken át, és ennek köszönhető az a hatalmas terület, ami a medina és a még mindig visszahúzódó tó között van. A francia nagykövetség (1862) és a Szent Vincent de Paul katedrális (1882) között mutatós kapcsolatot alkot az Africa Meridien Hotel kék felhőkarcolója, az International Tunisia Hotel szürke és fehér tömbje. A Városi Színház jó állapotban lévő korabeli épület stukkós homlokzatán lírával, páfránylevelekkel és aktokkal. A növényekkel beültetett Place de l’Indépendance-on Ibn Khaldun (1332-1406) történész, filozófus modern szobra (1978) áll.
Az avenue Habib Bourguiba később elszűkül, ez a rész a divatos Avenue de France, melyet a Porte de France vagy más néven Bab el-Bahar, az új és a régi Tunisz közötti vízi választóvonal keresztez. Falainak többségét a hafeziták lerombolták, így ez a tengeri kapu most elszigetelten áll. 1848-tól kezdve semmit sem változtattak rajta egészen 1985-ig, amikor szépen helyreállították. Az angol nagykövetség egy történelmi nevezetességű épületben, a Place de la Victoire legnevezetesebb épületében kapott helyet. Jobbra a Rue des Glaciere a Rue Zarkounba torkollik, ami a londoni bevásárló utcák tuniszi megfelelője. A tuniszi medina Hammamet, Kairouan, Sfax Sousse, Moastir és Mahdia meináinál is nagyobb és jobban karbantartott. A medina szó arabul várost jelent és egykor magas fal vette körül. A középkori utazók siettek, hogy megérkezzenek mielőtt az erős várkaput bezárták az éjszakai alkalmatlankodók elől. A tuniszi medina hangulata varázslatos. Úgy tűnik, mintha nem csak a főváros modern részétől volna elzárva, hanem az idő is megállt volna. Hogy átérezzük ennek a helynek a hangulatát, sétáljunk el a Nagymecsethez, aztán barangoljunk találomra a suqok körül, vagy kövessük az útvonalat, mely a Bab el-Bahar-tól, azaz a Tenger kapujától indul, és ugyanoda érkezik vissza. A Bab el-Bahar mögött, a Rue Jamaa ez-Zitouna mentén üzletek sorakoznak, ha a suqokat ma is aszerint neveznék el, hogy mit árulnak, ez kiérdemelné a Szuvenír suq nevet. Az árak önkényesek, alku tárgyát képezik.
Az Olajfamecset a legnagyobb Tuniszban. Az umaijjád uralkodók kezdték el építtetni 732-ben és 864-ben fejezték be az aglabidák. A X. században a ziritek, 1637-ben pedig a törökök bővítették ki. A mennyezetet 1782-ben kicserélték, majd 1962 és 1975 között az egész szerkezetet felújították. A bejárat a csodálatos keleti karzatnál van, ahol megtudhatjuk, hogy a mecset munkanapokon kilenctől délután kettőig látogatható, csak a belső udvarok. A legfestőibb negyed következik, ahol egy sor magas, bolthajtásos suq látható. Többségüket a XIII. századi hafeziták építették fel, majd a XVIII. századi bejek átépítették. A Nagymecset homlokzatánál forduljunk jobbra, aztán ballra és egy gyönyörű suq-nál találjuk magunkat a XIII. században épült Souk el-Attarine nevű illatszerboltoknál. Szűk, alacsony kis helységek ezek, zöld és arany színben pompáznak. Hennát és különféle illatszernövényeket árulnak.
A XIV. századi ruhapiac mellett befordulva az út az Asszonyok piaca felé vezet, de előbb forduljunk jobbra a Bab es-Shefa cseréppel fedett kútjánál és másszunk fel a meredek Souk el-Leffához. Az 58-as számnál van a turisták szupermarketje, ahonnan egy kis borravalóval a bég hatalmas, aranyozással és tükrökkel díszített fekhelye mellett eljuthatunk a hátsó lépcsőhöz, a Palais d’Orient-hez. A keleti palota cseréppel borított boltíveit nemrég építették a régebbi faldarabok felhasználásával, de kétségtelen, hogy ez az első a számtalan turista terasse közül és remek kilátás nyílik róla. A szemközti lejtőn található a Selyempiac, közel hozzá a Souk el-Berka, mely régen a rabszolgapiac volt.
A Nagymecsetnél elkanyarodva megpillanthatjuk a Hamuda pasa mecsetet, mely igen népszerű. Sok esküvőt tartanak itt ma is. Egy kis sétával elérjük Aziza Othamana hercegnő sírját, mely a XIII. században épült. Othman bej lányának épült, Fatimának, ki híres volt könyörületességéről.
Szálláshelyek
Négycsillagos szállodák: Az Africa Meridien és az International Tunisia luxusszállók a központban, a főútvonal mellett helyezkednek el. A Tunis Hilton csöndesebb helyen, a város szélén, egy hegy tetején áll. A hegyoldalban pázsitos kertek díszlenek. A kilátás káprázatos, a biztonsági intézkedések kitűnőek. A négycsillagos szállodák közül a Belvedere a legbarátságosabb, az azonos nevű diplomáciai és üzleti negyedben található.
Háromcsillagos szállodák: Az Ambassadeurs ugyancsak az üzleti negyedben található, az Ibn Khaldoun a repülőtérhez közelebb helyezkedik el a központban. A Majestic a francia gyarmatosítás idején épült. A Golf Royal újabb szálloda, az Hotel du Lac egy építészeti különlegesség.
Olcsóbb szálláshelyeket találhatunk az Avenue Bourguiba mellékutcáiban.